Üdvözlet a Blognépnek!
Hónapokkal ezelőtt beszéltem Preil Boglárkával, akinek egyik régebbi alkotása meg is jelent már a blogon. Akkor sem egy nyálas, happy endes történetet hozott. A most következő sem a vidám kategóriába sorolható. Ennek témája és címe is a Háború, annak természetéről, sötétségéről zeng nekünk. Fogadjátok sok szeretettel:
Preil Boglárka: Háború
Lengj szép zászló, lengj
Mely pokolba hajt
Szárnyalj kis madár
Dalold el bánatod
Hadd hallja mindenki
Miért szomorú a nemzet
Hangod szálljon messze
Dallama zengje be a tájat
Lengj szép zászló, lengj
Fegyver csattan
Ágyú durran
Tépd le láncod
Küzdj míg az alkony el nem ér
Harcolj míg fejed földre nem ér
Hosszú az út haza
Messze van még a vég
Ereidben a vér megfagy
A mosoly mely arcodra fagy
Halál suttogása
Füledbe vízhangzik
Álmodj világot
Repülj távol
S várj még
Várj még
Egy pillanat
Egy perc
És a madár tovaszáll
Repülj pusztán át
Mely elesetté tett
Elpusztult mezőn át
Távol e helytől
Menekülj
Míg lehet
A nemzet szava vár
A Halál nyomodban jár
Közeledik a vég
Az utolsó esély
Egy pillanat
Egy mozdulat
Egy kiáltás
Egy intés
Ne mozdulj
Utolsó lehelet
Végső felelet
A játszma véget ér
A madár tovaszáll
Messze, messze
Oly helyre
Melyet csak te látsz
Lengj zászló lengj
Mely menedékül szolgált
Hagyd megpihenni a vándort
Takard be testeddel
Védelmezd lelkeddel
Hisz a játszma a végére ért
A madár tovaszállt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése