Mágia és múltbeli románc

Üdvözlet a Blognépnek!

Találkozói gyűjteményem következő darabja is a természetfeletti témából merít. Pontosabbak a boszorkányok és egyéb lények világából. Terítéken most Leda D'Rasi: Utolsó kívánság című könyve.

Az íróval való találkozás:
Leda D'Rasi volt az első író, akivel szemben leültem a találkozón. Akkor még bennem volt az "Úristen-nekem-idegen-emberekkel-kell-beszélnek-méghozzá-értelmesen" pánik, így nem csoda, hogy össze-vissza hebegtem és nem tudtam kinyögni semmi összefüggőt. Léda nem nézett bolondak, hanem kedves szavakkal lenyugtatott, biztosított róla, hogy Ő is ideges és Ő is még "találkozó-szűz", szóval semmi gond, mély levegő. Huh. Miután nem voltam egy epilepsziás csirkéhez hasonlatos, megkínált csokival, és annak elmajszolása után végre kezdhettünk rendesen beszélgetni. Be kell valljam igazán üdítő volt. Roppant empatikus, közvetlen, kedves, vidám és kreatív embert ismerhettem meg a személyében. Minden kérdésemre örömmel válaszolt és biztatóan mosolygott, hogy ne kíméljem. Utólag is köszönet neki!

A könyv bemutatása:

Egy majd 500 oldalas könyvről van szó, amely, mint fentebb említettem, a boszorkányokat helyezte a középpontba. De ne aggódjon senki, bővelkedik még a hallhatatlan fajok egész garmadájában (még ha csak említés szinten is), szerelemben és nem kevés arcpirosító erotikában. Bár a történet rendületlenül tör előre, nem elhanyagolható a múlt sem, ami nem kevés galibát, kavarodást, jót és rosszat okoz hőseinknek. Tehát van benne sok minden, mi szem-szájnak ingere. Na de milyen maga a komplett menü?

Vélemény:

Előttem egy barátnőm is kézbe vette és elfogyasztotta a könyvet, így most a vélemény nem csak a sajátom, hanem a kettőnk által átbeszélt, megosztott elegy. Kezdeném, mint mindig, a mű erősségével. Maga az alapötlet nagyon jó. Nem fejteném ki túlságosan, hisz nem kenyerem a spoiler, de annyi elárulhatok, hogy ilyen megközelítést még nem olvastam (vagy láttam) a boszorkányokhoz és azok erejéhez, törvényeihez. A kódexük és az átkuk pedig egyszerűen zseniális. Az írónő keze munkáját dicséri továbbá, hogy a szereplők bizonyos helyzetekre adott reakciója teljesen hiteles. Nincs se "túlhisztizve", se túl heroikusra véve. Nagyjából én is így reagálnám le a különböző dolgokat. Az őrült vagy épp halál higgadt karakterei imádni valóak. A párbeszédek és szócsaták pedig felpezsdítik az embert, nem egyszer nevettem fel hangosan és olvastam el újra és újra egy-egy riposztot.
Sajnos van benne negatívum is szép számmal. Az én ízlésemnek a hangsúly túlságosan eltolódott a fantasy irányából a romantika felé. A könyv egy jelentős részét a főszereplők egymás közti "szeret-nem szeret" meccse adja. Az elején lévő majd' egy éves ugrással, olyan részek maradtak ki, amik szerintem érdekelhetnék az olvasót (értsd: edzés). Van egy néhány elírás, logikátlanság, ki nem dolgozottság, vagy végig nem gondoltság, amik olvasás közben azért szemet szúrnak az embernek, és kicsit levonnak a könyv "értékéből".
Hogy mi a konklúzió? Egy élvezetes, összességében jó olvasási élményt nyúltó regény, valamelyest zavaró hibákkal. Bízom azonban a tisztelt írónőben, és biztos vagyok benne, hogy az idén megjelenő folytatásban(!) és a következő kötetekben már összeszedettebb lesz a történet és a köret is. Legalább is a könyv végén található ízelítő alapján a Lidércfény reménykedésre ad okot.

Kiknek ajánlom:

Elsősorban olyanoknak, akik szeretik/kibírják az erős szerelmi töltetet, nem riadnak vissza felnőtt jelentektől, élvezik a fantázia szárnyalását és oda vannak a folytatásos regényekért. (Vöröspöttyös rajongók előnyben, hisz azokra hasonlít nagyon.) Természetesen bármely korosztály és nem kézbe foghatja és várhatja velem együtt a második részt. 

Kedvenc részlet:

„Igen, a válaszom ennyi, de ne hidd, hogy nem értékelem nagyra az „áldozatodat” – vágott vissza Angel. – És roppantul sajnálom, de veled ellentétben engem nem fog zavarni, ha lángra kapsz. Ám ha így lesz, légyszi, derékon alul égj el először, ha kérhetem.”

Ui.: Van egy kis kiegészítő történet az írónő honlapján. Akinek felkeltette a könyv az érdeklődését, ezt se hagyja ki.

A következő kritikát hamarosan hozom. Addig is kellemes tavaszt kívánok mindenkinek, minimális hóval és hideggel!

Mese a gyerekek szájíze szerint

Üdvözlet a Blognépnek!

Csak hogy meg legyen a sorminta, most egy sudár termetű példányt ragadtam meg. Igazán rövid címmel rendelkezik, be kell látni. jelenlegi áldozatom a Nádasi-Ozsvár Andrea: Bosszancstöpp és más furcsaságok, avagy rebimesék félősöknek és bátraknak. (Mondja ki valaki kérem egy szusszal, hátha nektek sikerül.) 

Az íróval való találkozás:
Leginkább egy hasonlattal tudnám leírni. A tisztelt írónő olyan volt, mintha a mesék jóságos tündér keresztanyja libbent volna át fantázia birodalmából egy kedves anyuka képében, persze szárnyak nélkül. (Vagy csak én nem voltam elég szemfüles.) Amint megtudta, hogy szeretném rávezetni az unokahúgaimat az olvasás szépségeire, felcsillant a szeme, és csiribi-csiribá felírt az ajándékpéldányosok közé. Mondtam, hogy jóságos, nem?

A könyv bemutatása:
48 oldalnyi fantázia és kalandozás. Az igazi élvezethez nem feltétlenül kell gyereknek lennünk, elég, ha visszaemlékszünk a pár évvel (vagy jó pár évvel) ezelőtti kicsi önmagunkra, és azzal az ártatlan szempárral rójuk a betű-szteppéjét a könyvnek. Van mindenféle móka és élethelyzet, ami egy apró embert foglalkoztathat. Hisz az alkotás is úgy született, hogy egy kreatív anyuka összegyűjtötte miről olvasna a pöttöm porontya. Milyen jól tette!

Vélemény:
Nos nem igazán tartozom a célközönségbe, de azért én is megmosolyogtam néhány kreatúrát és gyermeki gondolatot. Az igazi pudingpróba az lesz, amikor a nővérem lányai megkapják karácsonyra és anyjuk kezébe nyomva nyaggatják, hogy olvassa el nekik. (Majd tájékoztatom a tisztelt közönséget karácsony után az ítélő bizottság döntéséről.)

Kiknek ajánlom:
Gyerekeknek, gyermek lelkűeknek, szülőknek, (szülő lelkűeknek.) De nem korlátoznék én senkit. Vegye-vigye-olvassa.

Kedvenc részlet:
,,A szárnyas boroszlánnak. Megnézheted magad is, ott van a régi plüssök dobozában. Csak a gumicukrot volt hajlandó megenni, és inkább azt egye, mint Mirit, Lizit vagy Zsirit, nem igaz?"

A bejegyzéssorozat boszorkányos folytatása hamarosan megérkezik. Addig is, kellemes ünnepeket!

Megtörtént dolgok. Vagy erről már írtam?

Üdvözlet a Blognépnek!

Miután múlt héten kivégeztem egy vékonyabb könyvet, nagyobb vadra fájt a fogam. Vérengzésem áldozata egy paranormális thriller lett, Mason Murray: Visszatérő végzete. Hogy mit is takar ez a különös téma és cím mindjárt megtudhatjátok.
(A további információért kérdezze meg könyvmoly társait és könyvesboltját.)

Az íróval való találkozás:

Ő volt a második a sorban, akivel beszélgettem. Amint ránéztem, aktiválódott nálam az "egyenruha-effektus". Ez az a jelenség, amikor látsz egy egyenruhást (rendőrt, tűzoltót vagy bármilyen más egyenruha szerűséget viselő alakot), és rögtön az jár a fejedben, hogy komolyan kell viselkedni, mert ő is komoly ember, hisz olyan ruhát visel, ami ezt sugallja. Mint kiderült, az elsőre talán zordnak tűnő öltönyös író valójában egy nagyon kedves mosolyú és személyiségű ember. Szeretettel mesélt a könyveiről, ez (is) nagyon szimpatikussá tette. 

A könyv bemutatása:

A regény több mint háromszáz oldalas és a "letehetetlen" kategóriába tartozik (bővebben lentebb majd kifejtem.) Maga a történet előre haladó, de néha-néha visszakacsintunk a múltba, hogy újabb dolgokat illesszünk be az egyre érdekesebb kirakósba, vagy épp egyre bizonytalanabbak legyünk, hogy ez most hogy is van. Az elején kapunk egy különös főszereplőt, egy megfejthetetlen gyilkosságot és egy elszánt nyomozót, akik a mű alatt próbálnak rájönni az igazságra, bármennyire el is kell esetleg rugaszkodniuk a realitás talajától. És mi csak pár lépéssel tudunk előttük járni.

Vélemény:
A pozitívumokkal kezdem, hisz azokból akad bőven. A múlt lassú kibontása, a könyv felépítése, a szereplők kidolgozása mind-mind hozzátesz a letehetetlenséghez. Voltak olyan részek, amikor kicsit becsuktam a könyvet, hogy végiggondoljam, voltaképpen most mi is történt. Végig kellett gondolnom az én fantasyhoz szokott, de amúgy mondhatni reális agyammal a paranormális dolgokat. Folyamatosan kétségeim voltak, hogy a nagyszerű kalandot egy boldog végkifejlet, egy keserédes befejezés vagy egy szomorú fejezet zárja majd le. Hogy melyik volt ezek közül, azt csak azután tudjátok meg, hogy elolvastátok a könyvet. 

A hátrányait a könyvnek már jóval nehezebb összekaparni. Általában annyira belemerülök a történetekbe, hogy sokszor a kisebb hibákat nem is veszem észre. Itt nem tapasztaltam se íráshibát, se logikait. A negatívumok kifejezésére Szabó Ajándék szavaival élnék ( ő volt az a kedves író, aki a terem centrumában foglalt helyet): „Egy könyv sem hibátlan, de a jó könyv tudja, hogy terelje el a figyelmet róluk.” Tehát lehet, hogy van benne nem odavaló dolog, de az én figyelmet elkerülte. 

Kiknek ajánlom:
Talán a fiatalabbakon (értsd: gyerekek) kívül minden korosztály kezében tökéletes helyen van. Akik oda vannak a megmagyarázhatatlanért, a realitáson túliért, az izgalmakért és persze a gondolkodtatásért, nyugodtan vessék rá magukat. Vigyázat! Addiktív hatású, éjszakai alvásmegvonást és kattogó agyfogaskerekeket eredményez.

Kedvenc részlet:

,,Ki nem hagynánk! - jelentette ki gyorsan Donelly. - Minden apró információra szükségünk vagy egy olyan ügyben, ahol az első számú gyanúsított egy szellem, a koronatanú pedig egy múlt nélküli csodagyerek..."

Remélem sikerült kedvet csinálnom egy kis olvasáshoz. A következő értékelést néhány napon belül hozom!
Addig is kellemes Húsvétot!

Csillagközi kalandozás egy felmosónyél mellől

Üdvözlet a Blognépnek!

Ahogy ígértem, elkezdtem olvasni a találkozón kapott kincseket. Az első kivégzett könyv a L. J. Weasley: Egy űrállomás-takarító naplója. Azért esett erre a választásom, mert rövid és a sok buszozás közben tökéletes olvasmány. Hogy miért? Mindjárt megtudjátok!

Az íróval való találkozás:
Ő volt az ötödik író, akivel szóba elegyedtem a találkozó folyamán. Addigra már én is, ő is eléggé feloldódtunk, semelyikünk nem volt ideges. Igazán kellemes, vicces személyiségnek tűnt, aki közvetlen, és sugárzott belőle a jókedv.
Igazából tőle nem kaptam volna könyvet, csak kikunyiztam, mert Emilly és én is nagyon kíváncsiak voltunk rá. Mondjuk a kunyizás abból állt, hogy mekegtem-makogtam, és nem mertem kinyögni, mit szeretnék. Ő pedig megszánt, levette a pultról az alkotását és a kezembe nyomta, miközben mosolygott. Még mindig bűntudatom van, amiért nem vettem inkább meg, mert érdemes lett volna ennyivel is támogatni egy ilyen kedves embert. 

A könyv bemutatása:

Egy majd' 140 oldalas műről van szó, így érthető, hogy pár óra alatt a végére ér az ember. Maga a szerkezet is hozzásegít a könnyen olvashatósághoz, hiszen naplóregény. De nem olyan, ami csak úgy tesz, mintha az lenne, közben pedig terjengős leírásokkal és terjedelmes monológokkal van tele. Nem. Ebben a környezet szinte teljesen az olvasókra van bízva, az író elmondása szerint is. A legnagyobb tájleírás is maximum "jé egy hegy" szinten van. (Még azt se tudjuk, végül is milyen nyelven beszélnek vajon.) Tehát a könyv jócskán szabadságot ad a fantáziánknak, ami, be kell valljam, igazi élmény volt. Hol kisebb, hol nagyobb ugrásokat tesz az időben, van mikor csak egy nap, van mikor fél év is eltelik két bejegyzés között. 

  

Vélemény:

Élvezetes volt az olvasása, a különböző apróbb kalandok nagyon tetszettek. Ha csak kulcsszavakkal kéne megemlítenem a kedvenceimet, hogy ne spoilerezzem le, akkor a következőket mondanám: penész, microchip, koporsó és HT11NN. Majd ha elolvassátok, ti is megtudjátok, és remélem, jót mosolyogtok, nevettek rajtuk. Érdeme még, hogy képes volt meglepetéseket okozni nekem, és nem ragaszkodott a klisékhez sem. Nem részletezném nagyon tovább, de biztos hülyének néztek az emberek a buszon és a metrón, amikor hangosan felnevettem, vagy egyoldalú beszélgetést kezdtem a könyvvel egy-egy rész kapcsán. Sajnos, mint sejthető volt, nem volt hajlandó válaszolni. Én megpróbáltam.
A sok jó mellett azonban meg szeretnék említeni néhány negatívumot is. Van pár elírás, amit szerintem észre lehetett volna venni nyomtatás előtt. Például van, mikor valaki megszólal és utána rögtön, kötőjel nélkül jön egy gondolat, vagy valami egyéb, amit nem a szereplő mond. Az utolsó fejezetben pedig, E/1-ből valamiért átvált külső szemszögre, amit nem találok indokoltnak. Ez azért még természetesen nem válóok, de zavaró. Azt csak zárójelben jegyezném, meg, hogy szívesen olvastam volna több kalandot a polgárháborúról és a csapatról is. A drága író megmondta, hogy nyitott a vége, és én elhittem neki, de erre azért nem számítottam. Mikor láttam a "vége" feliratot, teljesen lefagytam aztán magam elé tartottam a könyvet és hangos... "*******"-ekket kiabáltam, mert nem hittem el, hogy képes így befejeződni. Kétségek között hagyott, és még azt se írta, fapapucs. Persze a fejemben teljes a happy end. Főhősünk boldog, a csapat boldog (már amennyire ez lehetséges) és mindenki öregségben hal meg.
Ettől eltekintve egy élmény volt, és ha valaha kisebb utazásra megyek, ezt a könyvet fogom választani. És biztos, ami tuti, viszek magammal egy flakon SZAVO-t is... 

Kiknek ajánlom:

Korosztálytól függetlenül mindenki kézbe veheti, minimális képzelőerő azért szükségeltetik. Aki bonyolult, szövedékes történetre, kiforrott világra vágyik, az rossz helyen kopogtat. Könnyed szórakozást kedvelők előnyben, derülni rajta ér, megosztani a véleményt szintúgy. 

Kedvenc részlet:

,, - Hogy a fenébe tudná egy darabka penész terrorizálni őket?

   - Nem sima penész. A Bompor bolygón van egy penészfajta, aminek olyan összetett és kiterjedt neurológiai hálója van, hogy képesek kommunikációs hálózatként működni. A bomporiak ezt persze kihasználták, hisz' ingyen volt, meg minden. Gondozták a penészt, növesztgették. Arra nem számítottak, hogy egyszer csak ellenük fordul. Szóval kapj fel egy penészölő izét és húzzunk!"

Ennyi lett volna mára a könyvbemutató. Néhány nap múlva hozom a folytatást. Addig is kellemes kalandozást a csillagok között!

Találkozó bolondok napján

Üdvözlet a Blognépnek!

Pár hete említettem, hogy megyek egy könyves találkozóra április elsején. A (tervek szerint rendszeressé váló) eseményt az Imádom a könyveket facebookos csoport szervezi, és az Iró*Blogger*Olvasó - Egy Helyen nevet viseli. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a történelminek mondható első rendezvényen részt vehettem. Hogy miért? Miként zajlott és kik, mik voltak ott? Mindjárt ki fejtem. 

        Bolondok napjának kellemes délutánja volt. Négy barátommal együtt siettünk a rendezvényre, aminek egy bisztró adott helyet. Mikor beléptünk az ajtón mindannyian úgy gondoltuk, hogy „rossz helyre jöttünk”. Jóval elegánsabbnak tűnt, mint a képzeletünkben, és miután realizálódott bennünk, hogy bizony nem téves címre érkeztünk, kissé hétköznapinak éreztük a kinézetünket, mert hát többen kiöltöztek valamelyest. Más ötlet nem lévén odamentünk a szervezőhöz és azonosítottuk magunkat. Emilly íróként regisztrált, Én bloggerként, többiek olvasóként. A program felépítése tette fontossá, hogy ki milyen minőségben van jelen. A helyszín úgy volt berendezve, hogy minden asztalhoz két-két ember ülhetett, egymással szembe. Egyik oldalra az írók, a másikra a bloggerek és olvasók kerültek. Az első két órát a villámrandi tette ki. Ez azt takarta, hogy minden beszélgetésre 5-6 perc állt rendelkezésre. Ezután az olvasók és bloggerek tovább mentek a következő íróhoz, és így tovább forgószínpad szerűen. A második részt pedig a szabadcsevej volt. Ergo azzal beszélhettél, akivel előtte megismerkedtél és folytatni akartad a diskurzust. Ennyi lett volna a leíró rész, jöjjenek a benyomások!
       Az elején rettentően izgultam és első beszélgetőpartnerem, Léda D'rasi kezdetben csak hebegést, habogást hallott tőlem. Kedvesen megnyugtatott és utána már normálisan tudtunk beszélgetni. Az utána következő írókkal is hihetetlen élmény volt társalogni. A hangulat, az elsőre nagyon formálisnak ígérkező helyett, nagyon kellemes és fesztelen volt. Mindenki tegeződött és mindegyik beszélgetés különbözött a többitől. Meglepően fel tudja dobni az embert, ha a szokásos, egyhangú napjaitól ennyire különböző, mondhatni merész dolgot csinál, ”kilép a komfortzónából”. Kirobbanó boldogságot okozott és mindenkinek jó szívvel ajánlom.
  De nem csak a rapidrandi része villanyozott fel teljesen. Ezután volt egy sorsolás. Három könyvet lehetett megnyerni, és a nyerteseket húzással választották ki. Az Utolsó kívánságnál és Visszatérő végzetnél nagyon drukkoltam, hogy valamelyiket elvihessem, de mint szokott lenni, nem én nyertem. Ezután egy olyan rész következett, amire nem is emlékeztem, amikor a program leírását átfutottam. Valahogy nem fogtam fel vagy nem tudatosult bennem. Tehát, még a becsekkolásnál minden író (és blogger is) kapott egy papirost, amire felírhatta azoknak az embereknek a nevét, elérhetőségét és egyebeket, akik megfogták őt. Az írók ezen a lapon bejelölhettek három embert, akiknek ingyen példányt szeretnének adni a könyvekből. Azok pedig egy hónapon belül elolvassák és véleményezik azt egy bejegyzés formájában. Képzelhetitek mennyire meglepett, hogy én is kaptam könyvet! Most szeretném megköszönni az összes írónak, aki gondolt rám, és megajándékozott kreativitásának és kemény munkájának gyümölcsével! Nekik hála hat könyvvel és sok csodás kalanddal gazdagodtam. Kötelességemhez híven megpróbálok egy hónapon belül ezekről értékelés elkészíteni.
    Hogy mi a konklúzió? Lenyűgöző, hogy vannak ennyire aktív és kitartó emberek, akik megszerveznek és levezényelnek egy ilyen kaliberű rendezvényt. A minőségéről pedig árulkodik a sok pozitív visszajelzés is. Személy szerint minden pillanatát élveztem, és tervezek elmenni a júliusira is. Ha szerencsém van, ott találkozunk!

     

Hétfőn hozom az első értékelést. Addig is kellemes hétvégét kívánok!

Szellem az éterben

Üdvözlet a Blognépnek!

"Fél hónapja a 'tintán csend honol, 

Nincs klaviatúra tikk-zaj sehol.

Se nem szólt, se nem írt semmit se,

Van ennek a bloggernek szíve?"

Kérdezhetnétek drága tagjaim:

"Hova tűntek rímes ragjaim?

Hova lett szövetség és űrlény?

Az orleansi eltűnt, ez tény?

Elmenekültek Sasok és Paltonok?

Netán az internet ily' konok?

Él-e még, vagy gaz, dög kukacok

Vájnak testébe undok furatot?

Eltörött tíz ujja kezén tán?

Vagy macskaként ragadt egy fán?"

Jó kérdések blogom népe,

Hogy hova tűnt e holló képe.

Nem lettem se holt, se éteri szellem

Bár néha ellenem fordul netem.

Nem szökött se ifjú, se madár, se Emilly,

Csak az időbeosztásban van bibi.

Ígértem sok jót, verseny és egyebet,

De felettem egy óra idéntől ketyegett.

Mit ér az elhatározás, a régi,

Ha közeleg az érettségi?

Bizony, ez a helyzet emberek

Egyetem felé teperek,

De előtte kell csúnya papiros.

(Ami lehet sárga, kék, vagy piros.)

Változott a terv sajnálom,

Tanulásból áll éjjelem, nappalom.

Nyárig ritkásan leszek a neten.

Az se biztos leszek-e netán.

Redukálódik sok kedves tag írása,

Ezért fordul szemem szinte sírásba.

Nincs időm kirakni verset, se regényt,

De adok nektek egy kis reményt:

Nyáron tripla gőzzel folytatom én,

Ez ígéret, tiszta tény.

Akkor lesz verseny, válasz értékelés,

Közvélemény-szavazat mérlegelés.

Addig is meg lesz hosszabbítva,

Így nem lesz remélem sok galiba.

Még egy jó hírrel szolgálhatok:

Új kisoldalt és bejegyzés-sorozatot adok.

Ugyanis bolondok napján, szombaton

Találkozón voltam, újoncként, vakon.

Hogy mi volt, mi tetszett mi nem,

Elregélem nektek iziben.

Illetve majd pénteken remélem.

(Mondandóm tovább regélem.)

Az oldal címe lesz majd találó:

Bookdragon Bungalow.

Ugyanis szereztem könyveket hatot,

Mindegyik rám nagyon hatott.

Bár még nem olvastam egyet sem,

Nem sokáig marad így az hiszem.

Mindről írok majd értékelést, egyebet,

Hogy elolvasni nektek is legyen kedvetek.

Mely napokon teszem fel még kérdéses,

De mondhatom: mind nagyon érdekes.

Más és más a műfajuk és témájuk,

De ezt majd hamarosan tárgyaljuk.

Ennyi lenne mára regém.

(Így is kész kisregény.)

Majd jelentkezem hamarost,

Addig is távozom most.

Jó hetet és minden jót gyerekek

A héten a blogra még gyertek.