4.
Tim ismételten úgy esett be a vezérlőterembe. Egyből látta, hogy probléma akadt, a világ egyik pontján. A vészjelzők egyfolytában visítottak. Alfa mellett Londonban élő egyik emberük is bejelentkezett. Várta a kapcsolat felvételt Tim jelzett neki, hogy várjon. Alfa felé biccentett, de most cseppet sem törődött az Androméda tanács vezetőjével. Bekapcsolt még egy monitort. Fél szemmel a vendégeit leste. Ránézésre is jól érezték magukat, tömték magukba a jobbnál jobb ennivalókat.
– Végül is, mi történt?
– Egyszer csak visítani kezdtek a műszerek! Folyamatosan ezt írja ki, hogy magas légköri aktivitás. Felhevült légkör, de becsapódást nem jeleznek! Csak valami belépett Londonnál a légkörbe.
– Meteor? Nem tudok róla, hogy nap vagy a hét folyamán, meteorraj záporozná a Föld légkörét.
– Biztos, hogy nem az! Egyben az vagyok! Ez az akármi, a világűrből érkezett. De itt van Erik!
– Meteor! Nem lehet más! Esetleg műhold? Űrszemét?
– Egyik sem! Hidd már el hogy egészen más! Nézd a monitort! Mozog, de csak helyen. St. James parkban. Lankad mostanában a figyelmed. Eszedet vesztette a szerelem?
– Miféle szerelem? – Horkant fel Tim.
– Miféle? Láttam én, hogy nézel az örökösnőre! Majd kiesik a szemed a látványtól, a nyálad csorog utána, barátom! Nem vagy egy kicsit öreg hozzá? Egy baj van. foglalt. – vigyorgott Milo.
– Elment az eszed! Honnan veszed ezt?
– Jaj, barátocskám, azt hiszed, nem látom, hogy nézel a monitorra! Véletlenül meghallottam, amikor hívtad. A hangod tele volt érzelemmel. Úgy beszéltél, mint egy szerelmes férfi. Nem kellene inkább a problémával foglalkozni?
– Erre még visszatérünk. – Elfordult Milotól, és Erkhez fordult. – Mi történt?
– Nem tudom pontosan! Ugyanúgy jártam itt, mint ti otthon! Hallottam minden szót. Milóval értek egyet. Ez valami más! Kétségkívül valami becsapódott. Azóta folyamatosan emelkedik a hőmérséklet, vibrál a levegő, nehezen veszem a levegőt. Ilyet meteor vagy űrszemét nem okoz. Arról sem érkezett bejelentés, hogy kráter keletkezett volna a parkban.
– Mikor történt?
– Jó órája! Mit tegyek?
– Menj ki a parkba, és szimatolj körül, alaposan és minden feltűnés nélkül. Apropó! Hol emelkedik magasan a hőmérséklet?
– Ahol az ismeretlen tárgy becsapódott!
– Itt egész Anglia területére riasztanak a műszerek! Menj ki, és szimatolj körbe. De még nem bontsd a vonalat, mert itt van Alfa is.
Elfordult, és a másik monitorra szegezte a tekintetét. Rámosolygott Alfára. De a mosoly hamar lefagyott a tekintetéről, ahogy meglátta Alfa komor tekintetét. Milo addig is papírok között matatott. Hirtelen, halkan felkiáltott. Tim nem hallotta meg. Sápadtan rátekintett főnökére. A kezében egy jelentést tartott, ami lehet, kissé megváltoztatja a helyzetet. Mindenki megfeledkezett Ursáról, és a fenyegetéséről, ami egy Földet érintő invázióról szól.
– Alfa, ne haragudj rám. Minden a feje tetejére állt. Itt vannak azok, akikről már beszéltem. Éva elfoglalja nagyanya helyét. Őrájuk is figyelnem kell. Mindent hallottál?
– Sajnos! Ha ti sem tudjátok, mi lehet az, ami becsapódott szeretett bolygómba, ott már az én tudásom is megáll. Remélem nem Ursa keze van a dologba. – Milo meglengette az idevágó papírokat, de Tim nem vett róla tudomást. – Csak azért kerestelek fel,barátom, hogy értesítselek afelől, hogy órákon belül megérkezünk hozzátok.
– Ezek szerint útban vagytok?
– Így van! Addig várjatok még, a bevezetéssel kapcsolatban. Rózsa asszony unokája és barátaival kapcsolatban.
– Ezzel nem tudok várni, ne haragudj, Alfa! Ti lesztek a főműsorszám. Előkészítettem a terepet, erre vonatkozóan. Biztos lehetsz benne, remek bevezetésben lesz részük. Éva kezdi. Már majdnem elmondta a többieknek miért vannak itt. Remélem az utolsó beszélgetésünk óta, ami tegnap volt, felvillant az emlékeiben újabb mesék a gyerekkorából.
– Jól van! Legyen, ahogy akarod. Nem félsz, hogy rájön az igazságra?
– Nála van a két napló, Rózsa feljegyzéseivel! Nem tudtam tőle megszerezni.
– Nem fogod tudni! Ha olyan makacs, mint a nagyanyja volt, fejjel megy neki a falnak. Hagyd, hadd menjenek a dolgok a maguk útján. Félig meddig tudja már az igazat.
– Kapizsgálja! Úgy mondanám!
– Akkor tedd meg a megfelelő lépéseket, hogy az új tagok képben legyenek. Miről akarsz velük beszélni?
– Az emberré válástól, a ley-vonalakon át, ami ember felfogásáig.
– Helyes! Tudniuk kell az igazat. Amit eddig tanultak, kútba vesz majd, amit hallani fognak az a teljes igazság, a világról, ami körbe veszi őket. Remélem érinteni, akarod a fajok kipusztulását, valamit a ciklikusan elpusztuló, majd újból életre kelő evolúciót?
– Természetesen! Armageddon?
– A ti felfogásotokban! Nálunk ezt…
– Inváziónak hívják!
– Pontosan! Rosszat érzek a levegőben. Valami borzalom van előkészületben… Ursa a vén szipirtyó! A hogy ti földiek neveznétek. Remélem, semmi rosszat nem tesz! Átnyúl a fejem felett, amit nem tehetne meg az engedélyem nélkül. Pár óra és ott vagyunk.
– Várunk szertettel.
Bontotta mindkét vonalat. Percekre maga elé bámult. Az ábrándozásából Gábor hangja zökkentette ki. Aki jó dolgában nem tudott mit kezdeni magával, körbejárta a termet, és ráakadt a kamerára. Teli szájjal kiabált bele.
– huhu, barátocskám. Hova lettél? Mi itt mind, halálra unjuk magunkat! Hello!!
Tim felpattant és átrohant a terembe. Milo hiába is kiabált utána.
– Tim! Gyere vissza! Itt van Ursáról egy jelentés….. hiába beszélhetek hozzád… sosem hallasz meg. Miért is hallanál? Tudnád, mekkora veszélyben van a bolygó… főleg a kis szívszerelmed….
A Vírus ezekben a percekben cserkészte be a következő áldozatát a parkban. Jane és az anyja még mindig a parkban mászkált, amikor Erik odaért. Belefutottak a fekete hajú, kék szemű fiúba.
5.
A gyíkok vezetője Apod, és Ursa a tanácsteremben nézte végig a gyilkos vírus útját, becsapódását a Föld légkörébe. Miután a kapszula becsapódott, a két vezető ujjongva táncolt jártak a terem közepén. Ami húsz éve nem sikerült nekik, egy vénasszony miatt, most telibe talált. Bele a közepébe. Egyetlen pillanatra elfeledkeztek a szervezetről, és Rózsa asszony unokájáról, és a bosszúról, mely húsz éve érlelődik bennük. Az ujjongás után, lecsillapodtak és elfoglalták helyüket. Kissé zaklatott öröm ellenére, meg kellett beszélniük a hogyan továbbít.
– Ez sikeres volt! – Örömmámorba úszva szólt Apód. – Remélem a terv többi része is ilyen sikeres lesz, mint ez.
– Abban biztos lehetsz! Ha ez a terv sikeres lesz, mert az lesz, hetek vagy pár hónap és a Föld lakosaival kipusztul, tönkre megy minden, amit felépítettek évezredek óta.
– Hogyan tovább?
– Útra kelünk mi is! Mire odaérünk, a vírus már több száz áldozatot hozott létre. Elsők biztos halálban részesülnek, a többiek mutálódnak. Vagyis remélem úgy lesz. Létre kell hozni egy új fajt.
– Egy új fajt, mely a mi szolgálatban áll majd.
– Úgy van, Apód! És mi ketten a világbirodalom vezetői leszünk. Mindenki, ami szolgálatunkba állítunk.
Apód és Ursa harsány kacagásba folytatta a beszélgetést.
– Induljunk! Itt az idő az indulásra!
Mielőtt kiléptek volna, Ursa egyik embere rontott be a szobába, beleütközve Apódba. A gyík érintésétől megrázkódott, és undorodva húzódott el tőle.
– Elnézést asszonyom, hogy zavarni merem! Fontos információ jutott a figyelő szolgálat birtokába.
– Mi lenne az?
– Hogy az Androméda tanács feje, lánya és néhány embere útnak indult a Föld felé, hamarosan megérkeznek.
Ursa félre lökte emberét, és Apóddal együtt, minden magyarázat nélkül, otthagyta, rohantak a hangárba, minden szó nélkül az anyahajóval elindultak a Föld felé.
6.
Erik a szó szoros értelembe összeütközött a nővel, aki a lányát húzta maga után. Jane hisztizett, nem akart az anya után menni, pláne nem haza. Mindenáron vissza akart menni, a kis kapuszálért, hiába szúrta meg a kezét, de egyszerűen a kislányt elbűvölt a világító, forgó izé.
– Gyere már, Jane kérlek! – Húzta maga után a lányát, de nem akart menni. Minduntalan visszafordult, letérdelt, hisztizet. Erik a földet bámulta, esetleges becsapódás helyét kutatva a talajon. Hallani hallotta a kislány s az anya veszekedését, de ő távolabbról hallotta. Ahogy anya húzta a földön a lányát, így ő sem vette észre a feléjük közeledő férfit. Erik megfordult úgy szemlélte a talajt tovább, mikor is keménnyel ütközött a háta. Barbara megállt, megijedt. Jane abbahagyta a hisztijét. Kisírt szemekkel nézett ki az anyja háta mögül. Ujját a szájába véve, csodálkozva nézete a férfit. Erik elpirult. Nem győzött bocsánatot kérni.
– Bocsánat, asszonyom! Nem vettem észre magukat.
– Én kérek elnézést, fiatalember. A lányom kissé behisztizett, és nem tudom elráncigálni innen.
– Semmi baj! Még egyszer bocsánat.
Erik elindult, anyja és lánya is megindult. A kislány visszafordult, és nyelvet öltött Erikre. Erik nézte őket, és a kis műszer a zsebében megszólalt, a lányt nézte. Valami nem stimmelt rajta. Nem tudta eldönteni vajon mi az. Tudta, ha műszer megszólal, a közelében földön kívül érkezett anyag található. Váratlan gondolattól vezérelve utánuk kiabált.
– Bocsánat, asszonyom! - Barbara megfordult, nem szólt semmit. Erik odasietett. – Bocsánat ismételten hogy megzavarom, de eszembe jutott valami. És talán tudnának nekem segíteni.
– Attól függ! De igyekszem válaszolni.
– Ne haragudjon, lehet furcsán fog hangzani, amit kérdezni akarok. Ne nevessen ki.
– Igyekszem, de nem hiszem, hogy kifogom!
– Mióta tartózkodnak itt a lányával? - Nem volt kétség az felől hogy hisztizős, nyelvet nyújtogató kislány a nő lánya . A kislány kiköpött hasonmása volt a nőnek.
– Más félórája. kutyát sétáltattuk. Miért?
– Nem vettek észre valami furcsát?
– Furcsát? Nem!
– Dehogy nem! – vágott anyja szavába Jane!
– Láttál valamit?
– Megkérdezhetem maga kicsoda?
– Meteorológiai szolgálattól vagyok! Csak érdeklődöm!
– Igen… – gyanakodva nézett rá Barbara. – Mióta érdeklődik a meteorligai szolgálat, hogy mi történt a parkban?
– Csak érdeklődöm! – gondolkodóba esett, hogy elmondja - e egyáltalán azt, mit érzékeltek a műszerek. A döntés nehéz volt. – Biztos, hogy nem vettek észre, vagy érzékeltek valamit, ami mondjuk a légőrt érintette?
– Légkőrt? Az égvilágon semmit! Nézzen fel! Minden ugyan olyan, mint amilyen szokott lenni Július végén, augusztus elején! Talán az időjárás, ami szokatlan. Durva viharok, olyan apokalipszis jellegűek.
– Valószínű ezekhez hozzák el majd szoknunk, ahogy durvul a globális felmelegedés! Igen ez is érdekes, de én arra lennék kíváncsi, hogy ebben a másfél órában, míg itt tartózkodtak, nem vettek-e észre valamit?
– Mondtam, már hogy nem!
– De igen!
Erik a kislányhoz fordult.
– Hogy mondod?
Anya dühösen fordult hozzá, megfogta a kezét és húzni kezdte kifelé. Mérgesen bólintott a fiú felé, majd próbálta a faképen hagyni. Erik kitartó volt. Tudta. Valaminek történnie kellett. Muszáj a kislányból kiszednie.
– Álljon meg, asszonyom kérem! Nagyon fontos lenne!
Barbara húzta maga után Janet. A kislány próbált szabadulni anyja szorításából. Erik beérte őket, végül, de meg tudta állítani a nőt. Nem sok hiányzott, hogy kiérjenek a parkból.
– Álljon meg, kérem! Könyörgöm! Lehet, hogy a lány élete függ tőle.
Barbara megtorpant, nehezen, de visszafordult.
– Hogy mondta? – Hangja remegett a nyugtalanságtól.
– Köszönöm! Kérem, könyörgöm,legyen szíves és engedje meg a lányát, hogy elmondja azt, ami el akar mondani.
– Miért mondta azt, hogy az élete veszélybe van?
– Kérem! – Összekulcsolt kézzel könyörgött neki Erik.
Jane érezte, hogy nem igazán érzi jól magát. De nem mert szólni anyjának. lüktetett a megszúrt ujja, és hányingerrel küszködött. Szervezete próbált védekezni az idegen ellen. Kislány kezdett belázasodni. Lelkesedése is kezdett alábbhagyni. A kutya mellette ismét vonítani kezdett.
– Na szólalj már meg! Az előbb majd kibújtál a bőrödből, hogy beszélj.! Jane? Mi van veled kislányom?
Erik a kislányt nézte. Valami történik a szervezetében. Azonnal tudni akarta, mit látott a lány.
– Semmi bajom nincs, anya! Csak nagyon el vagyok fáradva! Ahogy sétáltam Bobbal, egy furcsa dolog történt. Anyu ki is nevetett érte. Valami lepottyant a lábam elé az égből.
Erik nagyon figyelte minden mondatát.
– Hol?
– A tó közelében. Egy forgó valami volt. felvettem, és különböző színekben villogott, és forgott a tenyerembe. Majd anyu rám szólt, hogy dobjam el. Én eldobtam. De úgy döntöttem még is hazaviszem. Felvettem, és megszúrta az ujjam. Nézd bibis lett. – mutatta az úját. Szúrás helyén piros és gennyesedő pötty ékeskedett. – Aztán felemelkedett az égbe.
– Valóban talált valami izét, és meg is szúrta. Én pedig rászóltam, hogy semmi sem repül fel az égbe, a repülőkön kívül.
Erik a zsebébe nyúlt.
– Itt a névjegyem! Azonnal hívjon fel, akármi történik a lányával. Csak akkor tudok segíteni magukon, ha felhív!!
Megfordult, és ott hagyta az elképedt Barbarát.
– Hé, álljon már meg! Mi ez az egész? Hallja?
A két anyahajó egymás nyomában halad a Föld irányába. Az egyikben a felmentő sereg, míg a másikban a pusztulás utazott. Ursa csapta, majdnem utolérve, Alfa hajója nyomában halad a célja felé. Míg a hajók a céljuk felé haladtak, addig Ursa halálos tartálya újabb áldozata felé haladt.
7.
Nem tudtuk mi tart ilyen sokáig. Jól itt hagyott minket a két pasi. Mi a várakozásban csak a fejünket tömtük nagy igyekvésünkben. Egyfolytában Gábor viselkedésén nevettem magamban. Kissé gyerekesen viselkedett, idegességében. Rá jellemző volt, jól ismertem. Kérdés hogy Tim jó néven veszi -e majd. Sokáig nem kellett várnunk a reakcióra. Az ajtó kivágódott, és feldúlt arccal Tim Night rontott be rajta. Látszott az arca rezdüléseiből hogy nem mi vagyunk a problémáinak fő oka.
– Mi a probléma?
Gábor tovább tömve a bendőjét, válaszolt neki.
– Talán az, haver hogy jól itt hagytatok minket. Úgy elhúztátok a csíkot, mint egy puskagolyó.
Tim csípőre tett kézzel, előre hajolt fejjel, majdnem Gábor arcát súrolta az övé, úgy válaszolt Tim.
– Tudod, haver talán azért, mert dolgunk volt. Olyan dolgunk, ami talán titeket is érint. Milo!
Akkor vettük észre a háttérben meghúzódó másik fiút. Lépésén látszódott, hogy nem egy magabiztos fiú. Meggörnyedve, fejét lehajtva ballagott Tim mellé. Lapot szorongatott a kezébe. Tim nem figyelt rá. Gábort nézve kérdezte őt.
– Minden készen áll?
– De hát, meg kellene várnunk míg, megérkeznek!
– Semmi szükség rá! Hallottad te is, mit mondott Alfa! Kezdjük el nélküle. Addig ők megérkeznek.
– de…
– Semmi de! Itt az ideje, hogy elfoglaljuk a helyünket az előadóteremben. Persze csak azután, ha már mindenki lenyelte az utolsó falatokat.
Gábor iszonyú nagy nyelések közepette nyelte a kaja maradékát. Majd megfulladt az igyekezetben.
– Az első előadó maga Éva lesz.
Nem tudtam szólni. Elindult kifele.
A net igazán szövevényes egy hely. Mintha dzsungel lenne, ahol oldalak, webhelyek, blogok kusza növényzete várja az embert, néha letámadja egy-egy felugró hirdetés, vagy fogyós, randis reklám. Machetéval kell utat törnünk magunknak a sok felesleges, furcsa és értelmetlen dolog között, hogy csöndes tisztásra, mezőre, vízesésre bukkanjunk, ahol kellemesen eltölthetjük az időnket, áldozhatunk hobbink oltárán, érdekes dolgokat olvashatunk, részt vehetünk valamiben. Ilyen kis "béke sziget" számomra néhány írókörös oldal, valamint pár blog. 
